Meddig tart, míg egy új tevékenységből szokás, azaz olyan automatikus cselekvés lesz, amit jelentős erőfeszítés nélkül, a legnagyobb természetességgel végzünk, akár csak egy fogmosást? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy céljaink, fogadalmaink mellett valóban el tudunk hosszú távon köteleződni és nem csak tiszavirág élet fellángolások lesznek? Mi a titok?
A helyzet az, hogy nincsen semmiféle titok vagy varázslat.
Van azonban néhány kulcstényező, melyeket érdemes megvizsgálnunk, mert segítségükkel közelebb kerülhetünk vágyaink megvalósításához. A mai blogbejegyzésemben ezeket a tényezőket fogjuk sorra venni, melyek sokfélék, de egy közös mégis van bennük: jótékony hatásuk kifejtéséhez ránk is szükség van, hiszen időt, energiát és önismereti munkát kívánnak meg tőlünk.
Az a célom, hogy...
Ahhoz, hogy fókuszáltan tudjunk dolgozni nap mint nap valamiért, fontos pontosan látnunk, hogy valójában merre és miért haladunk. Ha a kívánt eredményt nagy általánosságokban határozzuk meg, az magában rejti a fókuszvesztés veszélyét, hiszen sokkal könnyebb például konkrét lépéseket megfogalmazni egy jól definiált, világos célhoz, mint egy homályos vágyálomhoz. Vegyük egy egyszerű példát!
Általános: 2022-ben szeretnék sikeresebb lenni a munkában.
Konkrét: 2022-ben szeretnék munkahelyi sikereket elérni, ezért a szakmai fejlődésemre fogok koncentrálni. Ehhez elsősorban belsős és külsős képzéseket fogok keresni.
Megyfigyelhetjük, ahogy az újrafogalmazás során jelentősen szűkült a fókusz, vagyis az a terület, amire koncentrálnom kell célom megvalósításához. Ez természetesen nem véletlen, hiszen ez fog segíteni a konkrét terv kidolgozásában is.
Miért is akarom én ezt?!
Most, hogy definiáltuk a "mit", azaz célunk irányát, tárgyát, válaszolnunk kell a "miért" kérdésre is.
Hogy miért?
Mert sokkal könnyebben és szívesebben dolgozunk valami olyanért, aminek látjuk értelmét, ismerjük valós hasznát, tudjuk, mi az őszinte indíttatás mögötte. Egyszóval elkötelezettebbé tesszük magunkat saját célunk iránt azáltal, hogy megvizsgáljuk motivációs bázisunkat. Tegyük fe magunknak a következő kérdéseket!
Mi fog változni akkor, ha elérem a célom? Mi lesz más bennem és ez milyen hatással lesz rám, valamint a környezetemre?
Milyen egyéb tényezőkkel van kapcsolatban a célom? Milyen kölcsönhatásban van velük?
Mennyire kívánatos számomra a célom? Ha nem az, hogyan tudnám vonzobbá tenni?
Szívesebben fektetünk időt és enerigát azokba a tevékenységekbe, melyek önmagukban véve kellemesek vagy valamilyen pozitív következményhez vezetnek. Éppen ezért fókuszáljunk célunk pozitív hozadékaira a "miért" keresése közben! Ez természetesen ne jelenti azt, hogy a kellemetlen elemeket szabadon szanálhatjuk, hiszen minden bizonnyal akadnak majd erőfeszítések árán leküzdendő akadályok és kihívások utunk során, ugyanakkor jó, ha ilyenkor is világos számunkra, hogy mit nyerhetünk az út végén.
Hogyan megy?
Ahhoz, hogy egy tudatos cselekvés a legnagyobb természetességgel simuljon bele mindennapjainkba idő kell, és ez az idő nem percekben vagy órákban mérhető. Célunk és a tevékenység komplexitásától függően napok, hetek és hónapok távlatában kell ezügyben gondolkodnunk, ezért legyünk önmagunkkal megértők és türelmesek! Akárcsak egy jó mester, aki tanítványa fejlődését folyamatos visszajelzéseivel támogatja, mi is nyomonkövethetjük haladásunkat, reflektálhatunk eredményeinkre, s szükség esetén korrigálhatunk startégiánkon. Ehhez az alábbi szempontokat hívhatjuk segítségül:
Mennyire sikerült magam az eredeti tervhez tartani? Mennyiben tértem el tőle? Milyen hatással volt ez rám?
Milyen külső és belső tényezők segítették és akadályozták célom elérését? Milyen akár egészen apró elemek kaptak ebben szerepet?
Mi az, ami jól ment? Mi az, amin változtatni kell?
Mennyire érzem magam motiváltnak? Miben változott ez?
Ahány ember, annyiféle cél és út létezik, éppen ezért nincsen varázsszer, aminek segítségével megspórolhatjuk a befektetett munkát, azonban a bejegyzésben felsorolt technikák a tudatosság és az önrefleció segítségével támogatást nyútjhatnak nekünk.
Bárhogy is legyen, ne feledjük: nem baj, ha nem sikerül minden rögtön úgy, ahogy azt az első percben elterveztük. Hibázni, olyakor elakadni, lendületet veszteni ér, hiszen emberek vagyunk, nem pedig gépek. Ismerjük el sikereinket akkor is, ha egészen aprók, mindegy egyebet pedig tekintsünk egyfajta fegyvernek, amit fejlődésünk érdekében tudunk később bevetni.
Végül pedig ne féljünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, egyedül nem tudunk egyről a kettőre jutni!
Comentarios